Ferenc Farkas official website

Vivit Dominus

cantata for mixed choir and orchestra

> this work exists on CD 

Description: english | magyar

> Audio sample
No JavaScript - no Flash Media!
Composed: 1981
Text: in Latin ( Psalm XVII of David)
Durata: 15'
Setting: 2 (picc.), 2, 2, 2 – 2, 2, 0, 0 – timp., batt. (1 es.) – archi
Publication: AFPublishing

english

The cantata “Vivit Dominus” (The Lord is alive) was written by Ferenc Farkas in 1981-82. He dedicated the work to the J. S. Bach Choir of Lausanne and the cantata was first performed by this choir, conducted by his son Andràs Farkas. A specific "laudatio-like" work about faith, the composition based on the 17th Psalm of King David is written for a four-part choir and a classical symphonic orchestra. In the musical structure, Farkas follows the segments of psalms selected by him: the seven sections of the composition with their contrasts and recapitulations evolve from the content and atmosphere of the texts.

“Diligam te Domine”, the first section conveys a spirit of faith and trust. The ensuing “Circumdederunt” part is tragic in its tone. Characteristically, the pain caused by the bewildering experience of death resounds in the listener with a lyrical quality. The next two sections are more animated; the lines of “Commota est” expressing an ancient wrath are presented as a dramatic contrast. At the culminating point of the section, a single unisono melody curving downwards can be heard stressed by a fortissimo on the words “et inclinavit”. The fourth section also follows the events conveyed in the text: “Et ascendit”. The orchestra plays a motive with triolas; its variations provide an integral unity between the sections until the music reaches another culminating point: “Et intonuit de caelo Dominus”. Here the tone of elemental wrath is not just a reminder: it serves as the dramatic summit of the whole composition. The theme sung by the choir is also a variant of the melody of the previous section. The fifth “Et apparuerunt” section, just as the sixth one, the “Extendit manus” is characterized by lyrical reflections and impressionist colours. The last section of the cantata, the one that gave the composition its title, “Vivit Dominus”, is a grandiose synthesis in a characteristic tone of jubilation. In it the striking initial gesture that runs throughout the cantata - creating a dignified atmosphere with its Eastern European rhythm in a unique way - achieves a final perfection.

Agnes M. Tìmàr
 

magyar

A „Vivit Dominus” (ÉI az Úr) című kantátáját Farkas Ferenc 1981-82-ben komponálta a lausanne-i J.S. Bach Kórusnak ajánlva. Ők is mutatták be Farkas András vezényletével 1983 novemberében. Négyszólamú vegyeskar és klasszikus méretű szimfonikus zenekar szólaltatja meg ezt a Dávid király 17. zsoltárának szövegéből fakadó sajátosan . „Laudatio”-s hit-muzsikát. Farkas a zenei építkezésben az általa kiválasztott zsoltár-szakaszokhoz igazodik; azok tartalmi, hangulati indíttatásából bontakozik ki a mű hét egymást követő, kontrasztokat és visszatérést magábafoglaló szakasza.

A hit és bizakodás hangja csendül fel az első, „Diligam te, Domine” szakaszából. A „Circundederunt me” kezdetű második szakasz tragikus hangvételű. Az embert megrázó halálélményokozta fájdalom Farkasra jellemző módon lírai kicsengéssel él tovább a hallgatóban. A következő két szakasz mozgalmasabb; drámai kontrasztként jeleníti meg szerzőnk az ősi haragot kifejező sorokat: „Commota est”. A szakasz csúcspontján egyetlen unisono felcsendülő, aláhajló dallamot hallunk kétszeres forte kiemeléssel: „et inclinavit” Ugyancsak a szövegből fakadó történés folyamatát követi a negyedik szakasz: „Et ascendit”. A zenekarban felcsendül egy triolás motívum, amelynek változata szerves egységet biztosít mindaddig, amíg a zene újabb tetőponthoz érkezik: „Et intonuit de caelo Dominus”. Az elemi harag hangját nem csupán emlékeztetőül halljuk, de a mű egészének drámai csúcspontjaként kiteljesedve. Itt a kórus témája is konkrét variánsa az előbbi szakaszban felcsendültnek. Az ötödik szakasz „Et apparuerunt” ugyanúgy mint a hatodik „Extendit manus” lírai reflexiók és impresszionista színek jegyében felcsendülő muzsika. A kantáta bejefező - címadó - szakasza, „Vivit Dominus” nagyívű öszszefoglalás egy jellegzetes jubilációs hangvétel jegyében. Kiteljesedik benne az a frappáns indító gesztus, amely kelet-európai ritmusával egyéni módon méltóságteljes atmoszférát teremtve vonul végig a művön.

M. Tímár Àgnes
 

This article was last updated on Mon, Oct. 23 2017

all content © 2005-2017 ferencfarkas.org / AFPublishing

contact: info[at]ferencfarkas.org

content managed with phpwcms
webdesign by ifdesign